NASA: Titkolja a marsi életet?

Még az idén kiderülhet van élet a Marson!

A NASA fontos felfedezést tett ezzel kapcsolatban ,de egyenlőre nem hozza nyilvánosságra. Bizonyára nagy felfedezés lehet ha előbb a kormányzati szervek kapták kézhez az információt. Sajnos fenn áll a cenzúra lehetősége, de érdemes figyelni a híreket mert sok apró hírből talán összerakható lesz a felfedezés hordereje!
WASHINGTON – Lehet, hogy a NASA Mars-szondája életet talált a vörös bolygón? De miért nem hozza nyilvánosságra a sorsdöntő adatokat? Az Aviation Week című tudományos lap NASA-forrásra hivatkozva közölte: az űrkutatási hivatal egy titkos jelentést adott át a Fehér Háznak, amelyben a Marson talált élőlényekről van szó.
Hosszú évek óta sejtjük, hogy szomszédos bolygónk, a Mars nem olyan kietlen, mint amilyennek látszik. Több, amerikaiak által indított felderítő miszszió is jelezte: a ma már kopár égitesten valaha valószínűleg hatalmas óceánok hullámzottak, s a felszín alatt vagy a sarkokon, fagyott formában még ma is van víz. S ahol víz van, ott lehet élet, a földitől persze nagyban különböző, talán csak bakteriális méretű, de mégiscsak élet.

A 2004 ben a Marsra érkezett Spirit és Opportunity szonda a víz jelenlétét mutatta ki, az idén májusban leszállt Phoenix pedig már fizikailag is kontaktusba került a déli sarkon – a marsin persze – a jéggé fagyott vízzel. Erről tisztességgel be is számolt a NASA, de a magazin forrása szerint mást is talált a szonda, amiről az ügynökség mélyen hallgat. A titkos jelentés létezését a hivatal több forrása is megerősítette, annak pontos tartalmáról azonban még ők sem hajlandók beszélni.

Lehet, hogy valóra válik az emberiség ősi álma, életet találtunk egy másik bolygón? A Phoenix által kiemelt és elemzett jégdarabról a NASA július 31-én közölt hivatalos adatokat, ám ami a jelentésben szerepel, az alapvetően különbözik attól, amit nyilvánosságra hoztak. Az Aviation Week értesülése szerint az áttörést jelentő felfedezés legkorábban decemberben láthat napvilágot.
Forrás: Blikk

Mégis voltak "fekete" fáraók!

Az utóbbi időben számos új kutatási eredményre bukkanhatunk Afrika történelmével kapcsolatban. Elsősorban Egyiptommal kapcsolatos dolgok érdekeltek és ennek néztem utána. Ahogy nem is olyan régen írtam egy bejegyzést elképzelhetőnek találtam, hogy Egyiptomban voltak színes bőrű fáraók is. Nos, ez mára tényként kezelendő!
Persze ahogy várható volt Núbia történelme adja meg a válaszokat.

Peye, núbia uralkodója i.e. 730-ban úgy határozott, hogy elfoglalja a belviszályoktól megosztott Egyiptomot. „Nyergeljétek föl istállótok legjobb paripáit!” – parancsolta hadvezéreinek. Ám sok vérnek kellett még kiömölnie, míg a kapzsi hadurak martalékává lett, válságba jutott, hatalmas birodalomban végül helyreállhatott a béke.

Peye akkor már két évtizede uralta núbiai királyságát, amely legnagyobbrészt a mai Szudán területén húzódott. Úgy gondolta, jogos birtokosa lehet Egyiptom földjének is, hiszen – mint fennen hangoztatta – II. Ramszesz és III. Thotmesz szellemi hagyatékának hű örököse. Meglehet, az egyiptomiak nem is vették komolyan a trónkövetelőt, aki addig talán még a birodalom déli csücskében sem járt soha.
Így esett, hogy Peye serege hajóra szállt, és észak felé indult a Níluson. Felső-Egyiptom fővárosánál, Thébánál kötöttek ki. Hite arra kötelezte a királyt, hogy méltóképpen készüljön a szent háborúra. Megparancsolta harcosainak, hogy a csata előtt merítkezzenek meg a Nílus habjaiban, öltözzenek finom vászonba, s locsolják meg testüket a karnaki templom vizével –
Karnak volt ugyanis a kosfejű napisten, Amon kultuszának központja, szent helye. Mivel Peye Amont tekintette személyes istenségének, lakomát csapott s áldozatot mutatott be tiszteletére.
A megtisztult uralkodó elindult, hogy minden útjába kerülő sereggel megmérkőzzön. Esztendeig tartott a hadjárat, s végül Egyiptom valamennyi kiskirálya megadta magát. Köztük volt a deltavidéket uraló Tefnaft is, aki ezzel az üzenettel menesztette követét Peyéhez: „Nem tudok megállni tüzes leheleted előtt. Rettegek a hatalmadtól!” (Kákosy László fordítása)

Amikor Peye harmincöt évi országlás után, i.e. 715-ben meghalt, alattvalói teljesítették kívánságát: egyiptomi típusú piramisban temették el négy kedvenc lovával. Több mint félezer év után ő volt az első fáraó, aki így temetkezett. A fényes haditetteket végrehajtó núbiai uralkodónak sajnos egyetlen arcmása sem maradt ránk. Egyiptomi hódításának gránitsztélékkel állított emléket, ám az oszlopokba vésett arcvonásait mind elmosta az idő. A núbiai főváros, Napata templomában fennmaradt ugyan egy domborműtöredék, de csupán Peye lába látszik rajta. A Núbiából érkezett hódítóról csak anynyit tudunk bizonyosan, hogy sötét bőrű volt.
Peyével kezdődött a fekete fáraók sora. Az ókori Egyiptom XXV. dinasztiáját képviselő núbiai királyok bő hetven évig uralták északi szomszédjukat. Óriási befolyásuk volt a kontinensre, bizonyítják a núbiaiak és ellenséges népek sztéléi vésett feliratai. A fekete fáraók újra egyesítették a szétesett Egyiptomot, s pompás emlékműveket emeltek országszerte. Birodalmuk a mai Kartúm déli határától messze északra, a Földközi-tenger partjáig húzódott. Föltartóztatták a vérszomjas asszírokat, és ezzel alighanem Jeruzsálemet is megmentették a végromlástól.
A núbiai királyok viselt dolgai csak az utóbbi négy évtizedben rajzolódtak ki a régészek előtt. Mint kiderült, a fekete fáraók egy ősi afrikai kultúra fiai voltak. Birodalmuk valamikor a legelső egyiptomi dinasztia idején alakult ki, és 2500 évig virágzott a Nílus déli folyása mentén.
A mai Szudán területén magasodó piramisok – több van belőlük, mint Egyiptomban – kísérteties látványt nyújtanak a Núbiai-sivatagban!

Rasszizmus? Az ókori világ még mentes volt tőle. Történelmi jelentőségű hódításai idején még senkit nem érdekelt, hogy Peye történetesen sötét bőrű uralkodó. Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak alkotásain világosan kivehetők a faji jellegzetességek, mint ahogy a bőr színe is; arra azonban semmi nem utal, hogy akkoriban kevesebbre tartották volna a sötét bőrűeket. A nyugati világ is csak akkor kezdett el a núbiai királyok bőrének színével foglalkozni (és abból terhelő következtetéseket levonni), amikor a 19. században az európai hatalmak
gyarmatosították Afrikát.
A történészek még évtizedekig nem tudták eldönteni, vajon a núbiai fáraók fehér bőrűek voltak-e, avagy feketék. Ez utóbbi esetben, okoskodtak a szakemberek, Kús csupán az egyiptomi kultúra egyik oldalhajtása lehetett. Keith Seele és George Steindorff When Egypt Ruled the East (Amikor Egyiptom uralta a Keletet) című, 1942-ben kiadott történeti munkájában mindössze három mondatot szentel a núbiai fáraódinasztiának, zárszavuk pedig így hangzik: „Peye uralma azonban nem tartott sokáig.” Akkoriban tehát a szakembereket sem érdekelte különösebben az ősi Núbia – részint a kor bigott világnézete miatt, részint pedig azért, mert miközben áhítattal tekintettek az ókori Egyiptom csodás vívmányaira, Afrika többi részének múltját alig ismerték.

Forrás: NGC Augusztusi száma

A dropai kövek

1938-ban, Tibet és Kína határán egy archeológusokból álló csapat, a BayanKara-Ula magas hegyére vezetett expedíciót, az ott levő barlangok járatainak, kereszteződéseinek részletes feltárásra. Izgalomba hozta őket, amikor a nehezen megközelíthető helyen csontvázakra bukkantak, melyek feltehetően emberi lénytől származtak, vézna testűek és nagy, túlfejlődött fejük volt. Először azt gondolták, hogy a barlangok lakóhelyül szolgáltak egy eddig ismeretlen emberszabású majom fajta számára. De mivel úgy tűnt, hogy a testeket a haláluk után eltemették, elvetették ezt a feltevést. Amíg tanulmányozták a csontvázakat, a csoport egyik tagja rábukkant egy nagy kerek kő korongra, mely a portól félig eltemetve állt a barlang padozatán. A korong úgy nézett ki, mint egy kőkori ’hanglemez’. A közepén volt egy lyuk, és körben finom spirálvonal, mely szorosan írt jelekben spirálisan folytatódott. Senki sem tudta megfejteni az üzenet értelmét. A korongot felcímkézték és irattározták más, erről a területről származó dolgok közé. 20 éven keresztül sok pekingi szakértő próbálkozott a korongon levő írás megfejtésével. Végül Dr. Tsum Um Nui törte fel a kódot, és kezdte megfejteni a "beszéló barázdákat". A Pekingi akadéma Pre-Historikus részlege megtiltotta, hogy publikálhassa a felfedezését. 1965-ben, még további 716 barázdált kőkorongot fedeztek fel ugyanazon barlangrendszerben. Kitaláltak egy történetet egy másik bolygóról származó idegenek ’űrszondájáról’, akik idejöttek a Baya-Kara-Ula hegység területére, és balesetet szenvedtek. Békés szándékukat nem tolmácsolták. Sokakat közülök a ’han’ törzs tagjai – akik a barlangok környékén éltek - megöltek vagy elfogtak. Ők magukat ’Dropának’ nevezik. Azt mondják, hogy a felhők közül jöttek le űrhajókon. Lezuhantak a távoli és megközelíthetetlen hegyekben, és nem volt lehetőségük az űrhajójukat újjáépíteni. A helyi legendák kicsi, vézna, sárga arcú emberkékről beszél, akik réges-régen a felhőkből szálltak alá. Hatalmas kidudorodó fejük és apró vézna testük volt. Olyan csúnyák voltak, hogy vadásztak rájuk és megölték őket. Ezek a legendák pedig nagyon hasonlatosak azokhoz a csontvázakhoz, amiket a barlangokban találtak. A barlangok falán az archeológusok primitív képeket fedeztek fel, a felkelő Napról, a Holdról, beazonosíthatatlan csillagokról, és magáról a Földről is, borsószemnyi pontokként egy vonal mentén ábrázolva. Ezek a barlangrajzok kb. 12 ezer évesek lehetnek. A barlang területe még mindig lakott, két barlang-lakó törzs által, ’han’oknak és ’dropá’knak hívják őket. Ezek a törzsek megjelenésük szerint különös kinézetűek. Törékenyek és kicsik, átlagos magasságuk 5 láb (1 láb= 30,48 cm) körül van. Sem a kínaiakra, sem a tibetiekre nem hasonlítanak. Oroszországban számos követ megvizsgáltak. A korongok általában nagyobb mennyiségű kobaltot és más fémes összetevőket tartalmaztak. Amikor egy speciális forgószerkezetre helyezték, a korongok szokatlan ritmusban vibráltak és zümmögtek, mintha elektromos töltés futott volna át rajtuk, mintha egy elektromos áramkör részei lettek volna.

A Dropa korongok üzenete:

Dr. Tsum Um Nui kezében érezve a győzelmet a korong sima, csiszolt felületét vizsgálta. "Mi lehet ez a korong?" - tűnődött magában. Ismerte a korong történetét, hogyan fedezte fel 1938-ban egy kínai régész a Himalája magasan fekvő barlangjában, hogy még 715 hasonló korong létezik; hogy mellettük különös, kicsi emberek eltemetett csontvázait találták; hogy mindegyik kőkorong felületén vékony spirálvonallal írt ismeretlen hieroglifák vannak.Azt is tudta, hogyan néz ki a korong, hogy milyen figyelemreméltó, és hogy 20 éve a Beijing egyetemen csak felcímkézték és elraktározták, mint egy expedíció által talált dolgot. Ezen időszak alatt már mások is megpróbálták megfejteni a különös írásjeleket, de sikertelenül. Talán most, 1962-ben majd ő megfejti. A professzor a korongról lelkiismeretesen papírra másolta a betűket. Az írás olyan kicsi volt, hogy tisztán csak nagyítóval tudta tanulmányozni. De a köveket legalább 12 ezer évesnek becsülték. A hieroglifák nagy részét nagyon bonyolult volt kibetűzni, illetve a természet erői is koptatták. Ahogy dolgozott a professzor, rengeteg kérdés merült fel benne. Ezek a primitív emberek hogyan tudták ilyen pontosan kidolgozni ezeket a köveket? Hogyan tudták belevésni ezeket a majdnem mikroszkópikus betűket? Kik lehettek ők és mi volt a céljuk ezzel a sok száz kőkoronggal? Dr. Tsum Um Nui elkezdte átmásolni a jeleket papírra és hozzákezdett az üzenet megfejtéséhez.Végül is elkezdett vele haladni. Egy szó kezdett nyilvánvalóvá válni, aztán egy másik is. Egy kifejezés elkezdett érthetővé válni, aztán egy egész mondat. Megfejtette a kódot. Felismerte, hogy a kövekre írt üzenetben az emberek dropáknak nevezik magukat. De ez az üzenet 12 ezer évvel kősőbb érthetetlen volt számára. Amit a Dropák a kőbe írtak, vajon kultúrájuk, mitológiájuk rész volt, vagy egy prehisztorikus vallási szertartás része? Amikor elkészült a fordítással, visszadőlt a karosszékébe, és nem hitt a szemének. A dropák története nem volt meglepően rövid. Vajon hogy reagálnak majd a kollégái? Mi lesz a világon a visszhang, igaznak gondolják-e ezt a történetet? A professzor leírta felfedezését és benyújtotta az egyetemnek publikálásra.Válaszuk gyors és határozott volt: a felfedezés nem publikálható. A Prehisztorikus Akadémia is gyorsan megtiltotta neki, hogy publikálja sőt, hogy akár beszéljen a munkájáról. Az akadémia elrendelte, hogy a világ nem tudhat a dropákról, és az ő végzetes utazásukról a Föld bolygóra. Dr. Tsum Um Nui felfedezéseit végül is nyilvánosságra hozták. Két évvel később publikálta ezzel a címmel: Űrhajók kőkorogokba vésett története, melyek 12 ezer éve érkeztek a Földre’ Néhány beszámoló szerint az akadémia megkönyörült és engedélyt adott a professzornak felfedezései publikálására, más forrás alapján a professzor maga publikálta a hivatalos tiltás ellenére. Bárhogy is történt, teóriája és fordítása a régészeti testületek gúnytárgya lett. A fordítás töredékes volt ahhoz, hogy értékes történelmi ténynek tartsák. Ez nem lehetett igaz. Megváltoztatott volna mindent, amit eddigi történetünkről és az emberiség világegyetemben betöltött helyéről tudtunk.Miről tesznek tanúbizonyságot ezek a kövek?

A Dropa-korongok történetet mesélnek nekünk egy távoli planétáról érkezett űrhajóról, mely lezuhant a Himalájában a Baian-Kara-Ula hegyekben. A dropák, az űrhajó utasai menedéket találtak a hegyek barlangjaiban. Békés szándékuk ellenére a Himalájában élő ham törzs, akik a szomszédos barlangokban éltek, félreértette és elkezdte vadászni az idegeneket. Sokakat meg is öltek közülük. A fordítás egy szakasza így szól: ’A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el napkelte előtt 10 alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak.’A kövek aztán azt beszélik el, hogy a dropák nem tudták megjavítani űrjárművüket, így nem tudtak visszatérni bolygójukra és itt maradtak a Földön. Amennyiben ez igaz, élnek-e még a leszármazottaik? Manapság, ezt a megközelíthetetlen területet két törzs lakja. És az a tény, hogy ők magukat dropáknak és hanoknak nevezik. Az antropológusok pedig nem tudták egyik törzset sem azonosítani semmilyen ismert fajhoz sem. Nem kínaiak és nem tibetiek. Mindkét törzs apró termetű, a felnőttek átlagos mérete 3 és 6 láb között van, testük súlya 38 és 52 font között. (1 kg = 2,2 font) Sárga bőrűek, vékony a testük, és aránytalanul nagy a fejük, ami megegyezik az 1938-ban a barlangokban talált csontvázak arányaival. Ritka a hajzatuk, és nagy a szemük, amik nem azonosak a ázsiai fajjal, de halvány kék a szemük szivárványhártyája. Feltehetően még van egy ősi kínai történet, mely megerősíti a dropák állításait. A történet összefügg a kicsi, gyenge, sárga bőrű emberkékről szóló mesével, akik a felhők közül érkeztek a Földre, és elbújtak mindenki elől csúnyaságuk miatt. Különös tulajdonStrange Properties: 1968-ban egy orosz természettudós, W. Saitsew felfigyelt a dropa kőkorongokra, aki újra kiadta Tsum Um Nui munkáját, és vizsgálatot folytatott a korongokon. A gránit kövek nagy koncentrációban tartalmaztak kobaltot és más fémeket – egy nagyon kemény fajta kőbe csakugyan nehéz lehetett egy egyszerű embernek belekarcolni valamit, különösen ha azok nagyon kicsi betűk. Amikor oszcillográfon tesztelték a kőkorongot, egy meglepő rezgésű ritmust rögzítettek, ami – ahogy a tudós mondta – egy elektromos töltés vagy elektromos vezetőként működött.Bármi legyen is az igazi természete, eredete, vagy jelentése, a Dropa kövek egy szövevényes kirakósjátékot jelentenek a régészek és antropológusok számára. Mi az igazság? Honnan származnak a Dropa látogatók? Egy távoli bolygóról? Vagy történetük egy primitív kultúra kitalált mitológiája? Ha ez utóbbi igaz, akkor csak eggyel több ilyen mítoszt ismertünk meg, mely ősi kultúrák földre érkezését idegen lényekhez köti. Amennyiben a korábbi az igaz, akkor a Dropa kövek bizonyíthatják az első lejegyzett idegen civilizáció látogatását földünkre. De a Dropa kövek továbbra is megmagyarázhatatlan dolognak bizonyulnak.

A Nibiru szülöttei II.

Az előző bejegyzés folytatásaként, öszehasonlításképpen, itt van néhány egyiptomi fáraó képe. Az egyezés egyértelmű! Ugyanahoz a fajhoz tartozó lények "uralkodtak" Egyiptomban és Amerikában is! Sok hasonlóság van az alábbi ábrázolásokon. Nagyon hasonló a szem, száj, és a fül. A koponya alakjának eltérése elképzelhető, hogy a női és a férfi egyedek kölönbözőségével magyarázható. Tehát a női koponya hosszú, hátraívelt, a férfiaké "csak" simán hosszabb.

Egyiptom: Amerika:

..és a koponya ami hozzátartozik ezekhez a lényekhez.

A Nibiru szülöttei

Sokat gondolkoztam már azon pontosan hogyan néztek ki az Istenek valójában. A Sumérok ábrázolásáról nehéz eldönteni milyen arcuk volt igazából. itt szinte mindig szakállas alakokat láthatunk. De ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bizony tényleg olyan testalkatuk van mint nekünk embereknek.

Néhány képen látható, hogy magasabbak mint mi. De nem találkoztam még olyannal, amelyen felfedezhető lenne az arcvonásuk. Találtam viszont más népek leletei között olyan képeket amin úgy tűnik, számomra, hogy megvan az Istenek eredeti arcképe! Hogy valójában hogyan is néztek ki, mindenfajta misztikum nélkül. A következő képeken az amerikai kontinensen élt Olmék nép Istenei láthatóak! Ezek a képek szerintem a Nibiru szülötteit ábrázolják a maguk valóságában! A szobrok érdekessége, hogy mindegyik más arcvonással rendelkezik.

Az első idők Istenei, és a Nibiru keringési ciklusa

Egy igen érdekes írást olvastam ma az egyiptomi történelem kezdeteiről. Ez már önmagában is igen izgalmas olvasmánynak bizonyúlt. Figyelmes lettem egy WB-444B-nek nevezett kőtömbre amit az oldalon említettek. A Babilon-iak és a Sumérok tíz királyának nevét tartalmazza. A WB-444B szerint a 10 első király a föld teremtésétől fogva uralkodott a vízözön megtörténtéig, vagyis 456.000,- évig! Előbb lássuk mi olvasható rajta:

“”Amikor a vízözön után a királyság lejött az égből Eridu-ban volt a királyság. Eridu-ban Alulim volt a király, aki 28.000,- évig uralkodott. Alalgar uralkodott 36.000,- évig, Bad-Tibritaban, Enmemluanna uralkodott 43.200,- évig. Sipparban, Enmenduranna uralkodott 21.000,- ezer évig. Egy király, aki letöltötte uralkodásának 21.000,- évét !! (itt valószínűleg nem ismert a király neve! ) Suruppak-ban, Ubattutu volt a király, aki 18.000,- évig uralkodott. Őt követte a városban nyolc király akik 241.200,- évig uralkodtak ---AZ UTÁN JÖTT AZ ÖZÖNVÍZ !!!! -----Miután elvonult az ár, a királyság ismét lejött az égből és Kis-ben volt a királyság ! (( Igen ez ugyanaz a Kish, amit a feltételezett Mitum-fegyver pusztított el! ) Kis-ben Gaur volt a király, és 1200,- évig uralkodott ő. Gullanlbada-annapad 960 évig uralkodott. Atab fia 840 évig uralkodott. Etana a pásztor, aki felszállott az égbe, és aki megerősítette az országokat 1560-évig uralkodott. Enmengalanna 28.800,- évig uralkodott. Dumuzi Isten, a pásztor 3600,- évig uralkodott. Larakban, Enzibzianna 28.800,- évig uralkodott. Balih, Etana fia 400 évig uralkodott, Tizkar, Samug fia 305 évig uralkodott, Illku 900 évig uralkodott. Illtasadum 1200 évig uralkodott. Meskiag-Gaser 1324 évig uralkodott. Az Isteni Lugalbanda, a jó pásztor 1200 évig uralkodott, Dumizi Isten a halász kinek városa Kua, 100 évig uralkodott, Az Isteni Gilgames kinek apja Lillu démon volt a Kullabi főpap 126 évig uralkodott. Utulkalamma, Urnugal fia 15 évig uralkodott, Labaser uralkodott 9 évig.””

Nem egy, hanem két vízözön legenda van ebben a listába beleszőve! Ugyanúgy, mint ahogy az a Dél-amerikai mondákban is megtalálható! Azt is figyeljük meg, hogy az uralkodási évek száma az első vízözön után alaposan lecsökken. Az első vízözön és második között pedig szinte csak Istenek uralkodtak.A vízözön után már a félistenek is uraltak egy-egy időszakot. Majd az emberek következtek. De ami észrevehető, hogy az Istenek uralkodási ideje elég sok esetben összefügg a Nibiru keringési idejével! Figyeljük meg:
A Nibiru (az Istenek származási helye) keringési idelye 3600 földi év ami 1 nibirui évnek felel meg a Sumérok szerint.
-Alulim király, 28 000,- évig uralkodott. 28 000:3600=7.7 nibirui év. Ez még nem mond semmit.
-Alalgar 36.000 év. 36 000:3600=10 nibirui év.
-Enmemluanna, uralkodott 43.200,- évig. 43 200:3600=12
-Enmenduranna, uralkodott 21.000,- ezer évig. 21 000:3600=5.83 nibirui év.
-Ismeretlen nevű király szintén 21 000 évig, vagyis 5.83 nibirui évig tartotta fenn uralmát.
-Ubattutu király, aki 18.000,- évig uralkodott 18 000:3600=5
-Majd nyolc király következett 241.200 évig. 241 200:3600=67
-Néhány félisten is uralkohatott 1200, 960, 840, 1560 évet.
-Enmengalanna 28.800, 28 800:3600=8
-Dumuzi 3600 évet, vagyis 3600:3600=1 nibirui év
-Enzibzianna 28.800 év ami 8 nibirui évnek felel meg.
-Majd lassan, az emberek uralkodása idején már jól észrevehető a lecsökkent életkor. Amit mai ismereteink szerint maximum 120 évre korlátoztak genetikai beavatkozással.
De ami most a lényeg, hogy a legtöbb Isten uralkodása a Nibiru keringési idelyével összefüggött! Vagyis jól láthatóan a földi idő szerinti 3600 év töbszöröse volt! Valószínü, hogy amikor visszatért a Föld közelébe a Nibiru, Anu Isten hagyta jóvá vagy vonta meg valakitöl a vezető szerepet. Az hogy egy-egy Isten nem gyakorolta hatalmát a Nibiru következő visszatéréséig, okozhatta betegség, halál, vagy akár háború is hiszen ők sem voltak halhatatlanok. Jól példa erre Ré Isten, aki amikor élete alkonyára ért már csak botjára támaszkodva reszketve tudott járni. Hebegve összefüggés nélkül nehezen, és érthetetlenül beszélt, haja kihullott, nyála csorgott és a keze csillapodás nélkül remegett. Segítség nélkül térdre esett, és a legkisebb küszöböt sem tudta átlépni.
Forrás:http://www.vadalma.hu/
Köszönet Csekk-nek a remek írásokért!

Kik voltak az Egyiptomiak?

Egy alaposabb megfigyelés után az ember rájön, hogy az egyiptomi kúltúra színtiszta afrikai típusú emberekböl állt! Sokáig izgatta a fantáziámat, hogy valyon milyen emberek lehettek az ókori egyiptomiak? Azt tudjuk, hogy nem egyenesági leszármezottaik a mai egyiptomban élők az ókoriaknak. Most arab típusú emberek élnek ezen a földön, de érdekes módon sajátjuknak tekintik az egyiptomi civilizációt. Pedig ha megnézzük azt a sok falfestményt szembeötlik a sok negroid vonás. A szándékosan sötétebb vagy kávébarna színűre festett emberekröl nem is beszélve! Persze a tudomány ezt nem hangsúlyozza ki, mint ahogy nem tette ezt az Olmék kúltúrával kapcsolatban sem Amerikában!

Sajnos egyes kutatók mind a mai napig úgy nyilatkoznak, hogy Afrikának nincs történelme. Ezt az arcátlanságot! Nehéz lenne bevenni egy európai gyomornak, hogy színes bőrű emberek is létrehozhatnak ilyen nagy szerű civilizációt? Úgy tűnik igen.Pedig ha tetszik, ha nem csak a képek alapján eldöntheti mindenki.

A Ramszesz (Ramesses) fáraó sírjából származó elegáns színkombinációjú falfestmény (i.e. 1200) hieroglifjei szerint
az A jelzésű férfialak kemita (egyiptomi), a B líbiai, a C núbiai és a D hettita

A Nílus-völgyi népek és etnikumok faji azonosulásának egyik jelentős bizonyítéka, hogy a híres délről származó núbiai eredetű uralkodó családok fáraói közül az egyiptomiak nem egyet istenné avattak, sőt még a királynők közül is, mint a XVIII. dinasztia köztiszteletnek örvendő alakját, Teje (Tiye) királynőt, III. Amenhotep főfeleségét,Tutanhamon nagyanyját és II. Ramszesz „nagy királyi feleségét”, az ébenfekete Nefertári királynőt.
Az ősi Afrikát jellemző matriarchalizmus maradványaként a núbiai és egyiptomi királyi hercegnőknek fontos politikai szerepe volt a társadalomban - többek között az egyházak befolyásolása sőt kontrollálása érdekében a fáraó lánya volt Amon (Amen, Amun) isten „hitvese”, illetve főpapnője.

1. A núbiai-egyiptomi Nefertari, II. Ramszesz kedvenc felesége 2. Az istennővé avatott Teje királynő,
Tutanhamon nagyanyja 3. A rokoni vonások összehasonlítását szolgálja Tutanhamon arany szarkofágja

Nemcsak az istenek, de Egyiptom piramis építő fáraói is délről származtak. Az első és második dinasztia fekete fáraói pedig az Abydos környéki Thisből valók voltak. Az V. dinasztia tagjai még délebbről, Elephantine-ből. A piramisépítő testvérek, Sanakhte és Djoser, valamint Khufu(Keopsz), Menkaure,(Mycerinus) Userkaf, Huni, de a Mentuhotepek vagy éppen az Amenemhetek is az ősi ábrázolások szerint annyira látszanak európainak, mint mondjuk Harry Belafonte vagy Denzel Washington.A legmodernebb, több szempontot összevető kutatási eredményekre hivatkozva az egyiptológus Frank Yurco 1989-ben tömören úgy foglalta össze: „Az egyiptomi múmiák és csontvázak afrikainak bizonyulnak.” Míg a „fehér” filozófusok, antropológusok, régészek, muzeológusok – figyelemre sem méltatva a bronzkori Núbia fejlett kerma kultúráját, erődítményekkel körülvett városait vagy a későbbi virágzó napatani és mereotik kultúrákat (az önálló mereotik írásról nem is beszélve) - a saját lenézésüket próbálják áttestálni az egyiptomiakra, addig a núbiai kultúrával tudományosan foglalkozó David O’Connor azt írta:
Mind a núbiai világszemlélet, mind pedig a kulturális kifejezési módozatok egyedülállóak voltak a maguk nemében, még akkor is, mikor az egyiptomi művészet, nyelv és különböző koncepciók a núbiai kultúra részévé váltak. Mi több az idők folyamán Núbia nem függvénye volt Egyiptomnak, hanem riválisa, mikor a két hatalom folyamatos versengést folytatott bizonyos területekért és kereskedelmi útvonalakért.

Végső célként persze a fáraók és az istenek aranyáért. Egyiptom a saját érdekeinek megfelelően igyekezett igájába hajtani és kizsákmányolni Núbiát, de (a háborús propaganda céloktól eltekintve) nem vetette meg az etnikumait, civilizációját és soha nem tagadta meg közös isteneiket. Talán mindennél többet mond, hogy az egyiptomi terminológia, amely a királyi származást jelöli etimológiailag azt jelenti, az ember, “aki délről jön”, vagyis "a dél fia". “Az egyiptomiak mindig a dél felé orientálódnak, Afrika szíve felé, az eredetük felé, az ősök földje felé, az Istenek birodalma felé, úgy, ahogy a muzulmánok Mekka felé.”Figyelmet érdemel, hogy az ázsiai megszállókat kiűző XXV. vagy Napatan dinasztia núbiából származó királyai nem számítottak idegen hódítóknak az egyiptomiak szemében. Legalább is ez olvasható ki az asszír elnyomás alatt élő Delta vidéki királyok Taharkának küldött segítségért folyamodó kérelméből: “Legyen béke köztünk és jussunk közös megértésre; osszuk fel egymás között az országot, hogy semmilyen külföldi ne uralkodjon felettünk.” Ez az ajánlat annak bizonyítéka, hogy bár egymás között marakodtak a hatalomért, a külső, líbiai vagy asszír veszélyt tartották komolyabbnak.

A független Núbia a történelem során számos alkalommal adott katonai asszisztenciát a fáraóknak, és rendszeresen núbiai hadtestek szolgáltak a fáraók felfedező és hódító háborúiban. A déli rokon és jó szomszéd több alkalommal menedéket nyújtott az idegenek által megszállt Egyiptomból menekülőknek, vagy a kegyvesztett száműzötteknek, a fáraók kolonizációja idején pedig az egyiptomiak nagy számban telepedtek le és integrálódtak Núbiában.

Elismerik vagy nem a délt csökönyösen lenéző eurocentristák, de megkönnyítette az integrációt, hogy ismerős kulturális közegbe kerültek, sokszor még jobb anyagi körülmények közé is. Hérodotosz írja, hogy mikor az egyiptomiak nem fizettek az Elephantinben állomásozó csapataiknak, azok egyszerűen átálltak az etióp hadseregbe azokban az időkben, mikor Etiópia egy fajta el doradoi hírnévnek örvendett.

Idővel az is bekövetkezett, hogy a kusita napatani uralkodók annektálták Dél-Egyiptomot (i.e. 750-ben), majd öt évvel később a delta vidékét is. Mivel ugyanakkor a történelem során mindig független Dél-Núbiát is kontrollálták, így a két ország történelme során a mindenkori legnagyobb egyesített egyiptomi államot hozták létre, amely száz évig virágzott és tartotta vissza a kis-ázsiai betolakodókat.

A középső kép Nefertitit ábrázolja. Süt róla afrikai származása. Egyébként különös hosszúkás feje volt ami nagyon hasonlít az istenekéhez.

Forrás: Kuliffay Hanna írása