2008. augusztus 12., kedd
NASA: Titkolja a marsi életet?
A NASA fontos felfedezést tett ezzel kapcsolatban ,de egyenlőre nem hozza nyilvánosságra. Bizonyára nagy felfedezés lehet ha előbb a kormányzati szervek kapták kézhez az információt. Sajnos fenn áll a cenzúra lehetősége, de érdemes figyelni a híreket mert sok apró hírből talán összerakható lesz a felfedezés hordereje!
WASHINGTON – Lehet, hogy a NASA Mars-szondája életet talált a vörös bolygón? De miért nem hozza nyilvánosságra a sorsdöntő adatokat? Az Aviation Week című tudományos lap NASA-forrásra hivatkozva közölte: az űrkutatási hivatal egy titkos jelentést adott át a Fehér Háznak, amelyben a Marson talált élőlényekről van szó.
Hosszú évek óta sejtjük, hogy szomszédos bolygónk, a Mars nem olyan kietlen, mint amilyennek látszik. Több, amerikaiak által indított felderítő miszszió is jelezte: a ma már kopár égitesten valaha valószínűleg hatalmas óceánok hullámzottak, s a felszín alatt vagy a sarkokon, fagyott formában még ma is van víz. S ahol víz van, ott lehet élet, a földitől persze nagyban különböző, talán csak bakteriális méretű, de mégiscsak élet.
A 2004 ben a Marsra érkezett Spirit és Opportunity szonda a víz jelenlétét mutatta ki, az idén májusban leszállt Phoenix pedig már fizikailag is kontaktusba került a déli sarkon – a marsin persze – a jéggé fagyott vízzel. Erről tisztességgel be is számolt a NASA, de a magazin forrása szerint mást is talált a szonda, amiről az ügynökség mélyen hallgat. A titkos jelentés létezését a hivatal több forrása is megerősítette, annak pontos tartalmáról azonban még ők sem hajlandók beszélni.
Lehet, hogy valóra válik az emberiség ősi álma, életet találtunk egy másik bolygón? A Phoenix által kiemelt és elemzett jégdarabról a NASA július 31-én közölt hivatalos adatokat, ám ami a jelentésben szerepel, az alapvetően különbözik attól, amit nyilvánosságra hoztak. Az Aviation Week értesülése szerint az áttörést jelentő felfedezés legkorábban decemberben láthat napvilágot.
Forrás: Blikk
2008. augusztus 8., péntek
Mégis voltak "fekete" fáraók!
Persze ahogy várható volt Núbia történelme adja meg a válaszokat.
Peye, núbia uralkodója i.e. 730-ban úgy határozott, hogy elfoglalja a belviszályoktól megosztott Egyiptomot. „Nyergeljétek föl istállótok legjobb paripáit!” – parancsolta hadvezéreinek. Ám sok vérnek kellett még kiömölnie, míg a kapzsi hadurak martalékává lett, válságba jutott, hatalmas birodalomban végül helyreállhatott a béke.
Peye akkor már két évtizede uralta núbiai királyságát, amely legnagyobbrészt a mai Szudán területén húzódott. Úgy gondolta, jogos birtokosa lehet Egyiptom földjének is, hiszen – mint fennen hangoztatta – II. Ramszesz és III. Thotmesz szellemi hagyatékának hű örököse. Meglehet, az egyiptomiak nem is vették komolyan a trónkövetelőt, aki addig talán még a birodalom déli csücskében sem járt soha.
Így esett, hogy Peye serege hajóra szállt, és észak felé indult a Níluson. Felső-Egyiptom fővárosánál, Thébánál kötöttek ki. Hite arra kötelezte a királyt, hogy méltóképpen készüljön a szent háborúra. Megparancsolta harcosainak, hogy a csata előtt merítkezzenek meg a Nílus habjaiban, öltözzenek finom vászonba, s locsolják meg testüket a karnaki templom vizével –
Karnak volt ugyanis a kosfejű napisten, Amon kultuszának központja, szent helye. Mivel Peye Amont tekintette személyes istenségének, lakomát csapott s áldozatot mutatott be tiszteletére.
A megtisztult uralkodó elindult, hogy minden útjába kerülő sereggel megmérkőzzön. Esztendeig tartott a hadjárat, s végül Egyiptom valamennyi kiskirálya megadta magát. Köztük volt a deltavidéket uraló Tefnaft is, aki ezzel az üzenettel menesztette követét Peyéhez: „Nem tudok megállni tüzes leheleted előtt. Rettegek a hatalmadtól!” (Kákosy László fordítása)
Amikor Peye harmincöt évi országlás után, i.e. 715-ben meghalt, alattvalói teljesítették kívánságát: egyiptomi típusú piramisban temették el négy kedvenc lovával. Több mint félezer év után ő volt az első fáraó, aki így temetkezett. A fényes haditetteket végrehajtó núbiai uralkodónak sajnos egyetlen arcmása sem maradt ránk. Egyiptomi hódításának gránitsztélékkel állított emléket, ám az oszlopokba vésett arcvonásait mind elmosta az idő. A núbiai főváros, Napata templomában fennmaradt ugyan egy domborműtöredék, de csupán Peye lába látszik rajta. A Núbiából érkezett hódítóról csak anynyit tudunk bizonyosan, hogy sötét bőrű volt.
Peyével kezdődött a fekete fáraók sora. Az ókori Egyiptom XXV. dinasztiáját képviselő núbiai királyok bő hetven évig uralták északi szomszédjukat. Óriási befolyásuk volt a kontinensre, bizonyítják a núbiaiak és ellenséges népek sztéléi vésett feliratai. A fekete fáraók újra egyesítették a szétesett Egyiptomot, s pompás emlékműveket emeltek országszerte. Birodalmuk a mai Kartúm déli határától messze északra, a Földközi-tenger partjáig húzódott. Föltartóztatták a vérszomjas asszírokat, és ezzel alighanem Jeruzsálemet is megmentették a végromlástól.
A núbiai királyok viselt dolgai csak az utóbbi négy évtizedben rajzolódtak ki a régészek előtt. Mint kiderült, a fekete fáraók egy ősi afrikai kultúra fiai voltak. Birodalmuk valamikor a legelső egyiptomi dinasztia idején alakult ki, és 2500 évig virágzott a Nílus déli folyása mentén.
A mai Szudán területén magasodó piramisok – több van belőlük, mint Egyiptomban – kísérteties látványt nyújtanak a Núbiai-sivatagban!
Rasszizmus? Az ókori világ még mentes volt tőle. Történelmi jelentőségű hódításai idején még senkit nem érdekelt, hogy Peye történetesen sötét bőrű uralkodó. Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak alkotásain világosan kivehetők a faji jellegzetességek, mint ahogy a bőr színe is; arra azonban semmi nem utal, hogy akkoriban kevesebbre tartották volna a sötét bőrűeket. A nyugati világ is csak akkor kezdett el a núbiai királyok bőrének színével foglalkozni (és abból terhelő következtetéseket levonni), amikor a 19. században az európai hatalmak
gyarmatosították Afrikát.
A történészek még évtizedekig nem tudták eldönteni, vajon a núbiai fáraók fehér bőrűek voltak-e, avagy feketék. Ez utóbbi esetben, okoskodtak a szakemberek, Kús csupán az egyiptomi kultúra egyik oldalhajtása lehetett. Keith Seele és George Steindorff When Egypt Ruled the East (Amikor Egyiptom uralta a Keletet) című, 1942-ben kiadott történeti munkájában mindössze három mondatot szentel a núbiai fáraódinasztiának, zárszavuk pedig így hangzik: „Peye uralma azonban nem tartott sokáig.” Akkoriban tehát a szakembereket sem érdekelte különösebben az ősi Núbia – részint a kor bigott világnézete miatt, részint pedig azért, mert miközben áhítattal tekintettek az ókori Egyiptom csodás vívmányaira, Afrika többi részének múltját alig ismerték.
Forrás: NGC Augusztusi száma
2008. június 27., péntek
A dropai kövek
2008. június 12., csütörtök
A Nibiru szülöttei II.
2008. június 3., kedd
A Nibiru szülöttei
2008. május 22., csütörtök
Az első idők Istenei, és a Nibiru keringési ciklusa
“”Amikor a vízözön után a királyság lejött az égből Eridu-ban volt a királyság. Eridu-ban Alulim volt a király, aki 28.000,- évig uralkodott. Alalgar uralkodott 36.000,- évig, Bad-Tibritaban, Enmemluanna uralkodott 43.200,- évig. Sipparban, Enmenduranna uralkodott 21.000,- ezer évig. Egy király, aki letöltötte uralkodásának 21.000,- évét !! (itt valószínűleg nem ismert a király neve! ) Suruppak-ban, Ubattutu volt a király, aki 18.000,- évig uralkodott. Őt követte a városban nyolc király akik 241.200,- évig uralkodtak ---AZ UTÁN JÖTT AZ ÖZÖNVÍZ !!!! -----Miután elvonult az ár, a királyság ismét lejött az égből és Kis-ben volt a királyság ! (( Igen ez ugyanaz a Kish, amit a feltételezett Mitum-fegyver pusztított el! ) Kis-ben Gaur volt a király, és 1200,- évig uralkodott ő. Gullanlbada-annapad 960 évig uralkodott. Atab fia 840 évig uralkodott. Etana a pásztor, aki felszállott az égbe, és aki megerősítette az országokat 1560-évig uralkodott. Enmengalanna 28.800,- évig uralkodott. Dumuzi Isten, a pásztor 3600,- évig uralkodott. Larakban, Enzibzianna 28.800,- évig uralkodott. Balih, Etana fia 400 évig uralkodott, Tizkar, Samug fia 305 évig uralkodott, Illku 900 évig uralkodott. Illtasadum 1200 évig uralkodott. Meskiag-Gaser 1324 évig uralkodott. Az Isteni Lugalbanda, a jó pásztor 1200 évig uralkodott, Dumizi Isten a halász kinek városa Kua, 100 évig uralkodott, Az Isteni Gilgames kinek apja Lillu démon volt a Kullabi főpap 126 évig uralkodott. Utulkalamma, Urnugal fia 15 évig uralkodott, Labaser uralkodott 9 évig.””
Nem egy, hanem két vízözön legenda van ebben a listába beleszőve! Ugyanúgy, mint ahogy az a Dél-amerikai mondákban is megtalálható! Azt is figyeljük meg, hogy az uralkodási évek száma az első vízözön után alaposan lecsökken. Az első vízözön és második között pedig szinte csak Istenek uralkodtak.A vízözön után már a félistenek is uraltak egy-egy időszakot. Majd az emberek következtek. De ami észrevehető, hogy az Istenek uralkodási ideje elég sok esetben összefügg a Nibiru keringési idejével! Figyeljük meg:
A Nibiru (az Istenek származási helye) keringési idelye 3600 földi év ami 1 nibirui évnek felel meg a Sumérok szerint.
-Alulim király, 28 000,- évig uralkodott. 28 000:3600=7.7 nibirui év. Ez még nem mond semmit.
-Alalgar 36.000 év. 36 000:3600=10 nibirui év.
-Enmemluanna, uralkodott 43.200,- évig. 43 200:3600=12
-Enmenduranna, uralkodott 21.000,- ezer évig. 21 000:3600=5.83 nibirui év.
-Ismeretlen nevű király szintén 21 000 évig, vagyis 5.83 nibirui évig tartotta fenn uralmát.
-Ubattutu király, aki 18.000,- évig uralkodott 18 000:3600=5
-Majd nyolc király következett 241.200 évig. 241 200:3600=67
-Néhány félisten is uralkohatott 1200, 960, 840, 1560 évet.
-Enmengalanna 28.800, 28 800:3600=8
-Dumuzi 3600 évet, vagyis 3600:3600=1 nibirui év
-Enzibzianna 28.800 év ami 8 nibirui évnek felel meg.
-Majd lassan, az emberek uralkodása idején már jól észrevehető a lecsökkent életkor. Amit mai ismereteink szerint maximum 120 évre korlátoztak genetikai beavatkozással.
De ami most a lényeg, hogy a legtöbb Isten uralkodása a Nibiru keringési idelyével összefüggött! Vagyis jól láthatóan a földi idő szerinti 3600 év töbszöröse volt! Valószínü, hogy amikor visszatért a Föld közelébe a Nibiru, Anu Isten hagyta jóvá vagy vonta meg valakitöl a vezető szerepet. Az hogy egy-egy Isten nem gyakorolta hatalmát a Nibiru következő visszatéréséig, okozhatta betegség, halál, vagy akár háború is hiszen ők sem voltak halhatatlanok. Jól példa erre Ré Isten, aki amikor élete alkonyára ért már csak botjára támaszkodva reszketve tudott járni. Hebegve összefüggés nélkül nehezen, és érthetetlenül beszélt, haja kihullott, nyála csorgott és a keze csillapodás nélkül remegett. Segítség nélkül térdre esett, és a legkisebb küszöböt sem tudta átlépni.
Forrás:http://www.vadalma.hu/
Köszönet Csekk-nek a remek írásokért!
2008. május 10., szombat
Kik voltak az Egyiptomiak?
az A jelzésű férfialak kemita (egyiptomi), a B líbiai, a C núbiai és a D hettita
A Nílus-völgyi népek és etnikumok faji azonosulásának egyik jelentős bizonyítéka, hogy a híres délről származó núbiai eredetű uralkodó családok fáraói közül az egyiptomiak nem egyet istenné avattak, sőt még a királynők közül is, mint a XVIII. dinasztia köztiszteletnek örvendő alakját, Teje (Tiye) királynőt, III. Amenhotep főfeleségét,Tutanhamon nagyanyját és II. Ramszesz „nagy királyi feleségét”, az ébenfekete Nefertári királynőt.
Az ősi Afrikát jellemző matriarchalizmus maradványaként a núbiai és egyiptomi királyi hercegnőknek fontos politikai szerepe volt a társadalomban - többek között az egyházak befolyásolása sőt kontrollálása érdekében a fáraó lánya volt Amon (Amen, Amun) isten „hitvese”, illetve főpapnője.
1. A núbiai-egyiptomi Nefertari, II. Ramszesz kedvenc felesége 2. Az istennővé avatott Teje királynő,
Tutanhamon nagyanyja 3. A rokoni vonások összehasonlítását szolgálja Tutanhamon arany szarkofágja
Nemcsak az istenek, de Egyiptom piramis építő fáraói is délről származtak. Az első és második dinasztia fekete fáraói pedig az Abydos környéki Thisből valók voltak. Az V. dinasztia tagjai még délebbről, Elephantine-ből. A piramisépítő testvérek, Sanakhte és Djoser, valamint Khufu(Keopsz), Menkaure,(Mycerinus) Userkaf, Huni, de a Mentuhotepek vagy éppen az Amenemhetek is az ősi ábrázolások szerint annyira látszanak európainak, mint mondjuk Harry Belafonte vagy Denzel Washington.A legmodernebb, több szempontot összevető kutatási eredményekre hivatkozva az egyiptológus Frank Yurco 1989-ben tömören úgy foglalta össze: „Az egyiptomi múmiák és csontvázak afrikainak bizonyulnak.” Míg a „fehér” filozófusok, antropológusok, régészek, muzeológusok – figyelemre sem méltatva a bronzkori Núbia fejlett kerma kultúráját, erődítményekkel körülvett városait vagy a későbbi virágzó napatani és mereotik kultúrákat (az önálló mereotik írásról nem is beszélve) - a saját lenézésüket próbálják áttestálni az egyiptomiakra, addig a núbiai kultúrával tudományosan foglalkozó David O’Connor azt írta:
Mind a núbiai világszemlélet, mind pedig a kulturális kifejezési módozatok egyedülállóak voltak a maguk nemében, még akkor is, mikor az egyiptomi művészet, nyelv és különböző koncepciók a núbiai kultúra részévé váltak. Mi több az idők folyamán Núbia nem függvénye volt Egyiptomnak, hanem riválisa, mikor a két hatalom folyamatos versengést folytatott bizonyos területekért és kereskedelmi útvonalakért.
Végső célként persze a fáraók és az istenek aranyáért. Egyiptom a saját érdekeinek megfelelően igyekezett igájába hajtani és kizsákmányolni Núbiát, de (a háborús propaganda céloktól eltekintve) nem vetette meg az etnikumait, civilizációját és soha nem tagadta meg közös isteneiket. Talán mindennél többet mond, hogy az egyiptomi terminológia, amely a királyi származást jelöli etimológiailag azt jelenti, az ember, “aki délről jön”, vagyis "a dél fia". “Az egyiptomiak mindig a dél felé orientálódnak, Afrika szíve felé, az eredetük felé, az ősök földje felé, az Istenek birodalma felé, úgy, ahogy a muzulmánok Mekka felé.”Figyelmet érdemel, hogy az ázsiai megszállókat kiűző XXV. vagy Napatan dinasztia núbiából származó királyai nem számítottak idegen hódítóknak az egyiptomiak szemében. Legalább is ez olvasható ki az asszír elnyomás alatt élő Delta vidéki királyok Taharkának küldött segítségért folyamodó kérelméből: “Legyen béke köztünk és jussunk közös megértésre; osszuk fel egymás között az országot, hogy semmilyen külföldi ne uralkodjon felettünk.” Ez az ajánlat annak bizonyítéka, hogy bár egymás között marakodtak a hatalomért, a külső, líbiai vagy asszír veszélyt tartották komolyabbnak.
A független Núbia a történelem során számos alkalommal adott katonai asszisztenciát a fáraóknak, és rendszeresen núbiai hadtestek szolgáltak a fáraók felfedező és hódító háborúiban. A déli rokon és jó szomszéd több alkalommal menedéket nyújtott az idegenek által megszállt Egyiptomból menekülőknek, vagy a kegyvesztett száműzötteknek, a fáraók kolonizációja idején pedig az egyiptomiak nagy számban telepedtek le és integrálódtak Núbiában.
Elismerik vagy nem a délt csökönyösen lenéző eurocentristák, de megkönnyítette az integrációt, hogy ismerős kulturális közegbe kerültek, sokszor még jobb anyagi körülmények közé is. Hérodotosz írja, hogy mikor az egyiptomiak nem fizettek az Elephantinben állomásozó csapataiknak, azok egyszerűen átálltak az etióp hadseregbe azokban az időkben, mikor Etiópia egy fajta el doradoi hírnévnek örvendett.
Idővel az is bekövetkezett, hogy a kusita napatani uralkodók annektálták Dél-Egyiptomot (i.e. 750-ben), majd öt évvel később a delta vidékét is. Mivel ugyanakkor a történelem során mindig független Dél-Núbiát is kontrollálták, így a két ország történelme során a mindenkori legnagyobb egyesített egyiptomi államot hozták létre, amely száz évig virágzott és tartotta vissza a kis-ázsiai betolakodókat.
A középső kép Nefertitit ábrázolja. Süt róla afrikai származása. Egyébként különös hosszúkás feje volt ami nagyon hasonlít az istenekéhez.
Forrás: Kuliffay Hanna írása