az A jelzésű férfialak kemita (egyiptomi), a B líbiai, a C núbiai és a D hettita
A Nílus-völgyi népek és etnikumok faji azonosulásának egyik jelentős bizonyítéka, hogy a híres délről származó núbiai eredetű uralkodó családok fáraói közül az egyiptomiak nem egyet istenné avattak, sőt még a királynők közül is, mint a XVIII. dinasztia köztiszteletnek örvendő alakját, Teje (Tiye) királynőt, III. Amenhotep főfeleségét,Tutanhamon nagyanyját és II. Ramszesz „nagy királyi feleségét”, az ébenfekete Nefertári királynőt.
Az ősi Afrikát jellemző matriarchalizmus maradványaként a núbiai és egyiptomi királyi hercegnőknek fontos politikai szerepe volt a társadalomban - többek között az egyházak befolyásolása sőt kontrollálása érdekében a fáraó lánya volt Amon (Amen, Amun) isten „hitvese”, illetve főpapnője.
1. A núbiai-egyiptomi Nefertari, II. Ramszesz kedvenc felesége 2. Az istennővé avatott Teje királynő,
Tutanhamon nagyanyja 3. A rokoni vonások összehasonlítását szolgálja Tutanhamon arany szarkofágja
Nemcsak az istenek, de Egyiptom piramis építő fáraói is délről származtak. Az első és második dinasztia fekete fáraói pedig az Abydos környéki Thisből valók voltak. Az V. dinasztia tagjai még délebbről, Elephantine-ből. A piramisépítő testvérek, Sanakhte és Djoser, valamint Khufu(Keopsz), Menkaure,(Mycerinus) Userkaf, Huni, de a Mentuhotepek vagy éppen az Amenemhetek is az ősi ábrázolások szerint annyira látszanak európainak, mint mondjuk Harry Belafonte vagy Denzel Washington.A legmodernebb, több szempontot összevető kutatási eredményekre hivatkozva az egyiptológus Frank Yurco 1989-ben tömören úgy foglalta össze: „Az egyiptomi múmiák és csontvázak afrikainak bizonyulnak.” Míg a „fehér” filozófusok, antropológusok, régészek, muzeológusok – figyelemre sem méltatva a bronzkori Núbia fejlett kerma kultúráját, erődítményekkel körülvett városait vagy a későbbi virágzó napatani és mereotik kultúrákat (az önálló mereotik írásról nem is beszélve) - a saját lenézésüket próbálják áttestálni az egyiptomiakra, addig a núbiai kultúrával tudományosan foglalkozó David O’Connor azt írta:
Mind a núbiai világszemlélet, mind pedig a kulturális kifejezési módozatok egyedülállóak voltak a maguk nemében, még akkor is, mikor az egyiptomi művészet, nyelv és különböző koncepciók a núbiai kultúra részévé váltak. Mi több az idők folyamán Núbia nem függvénye volt Egyiptomnak, hanem riválisa, mikor a két hatalom folyamatos versengést folytatott bizonyos területekért és kereskedelmi útvonalakért.
Végső célként persze a fáraók és az istenek aranyáért. Egyiptom a saját érdekeinek megfelelően igyekezett igájába hajtani és kizsákmányolni Núbiát, de (a háborús propaganda céloktól eltekintve) nem vetette meg az etnikumait, civilizációját és soha nem tagadta meg közös isteneiket. Talán mindennél többet mond, hogy az egyiptomi terminológia, amely a királyi származást jelöli etimológiailag azt jelenti, az ember, “aki délről jön”, vagyis "a dél fia". “Az egyiptomiak mindig a dél felé orientálódnak, Afrika szíve felé, az eredetük felé, az ősök földje felé, az Istenek birodalma felé, úgy, ahogy a muzulmánok Mekka felé.”Figyelmet érdemel, hogy az ázsiai megszállókat kiűző XXV. vagy Napatan dinasztia núbiából származó királyai nem számítottak idegen hódítóknak az egyiptomiak szemében. Legalább is ez olvasható ki az asszír elnyomás alatt élő Delta vidéki királyok Taharkának küldött segítségért folyamodó kérelméből: “Legyen béke köztünk és jussunk közös megértésre; osszuk fel egymás között az országot, hogy semmilyen külföldi ne uralkodjon felettünk.” Ez az ajánlat annak bizonyítéka, hogy bár egymás között marakodtak a hatalomért, a külső, líbiai vagy asszír veszélyt tartották komolyabbnak.
A független Núbia a történelem során számos alkalommal adott katonai asszisztenciát a fáraóknak, és rendszeresen núbiai hadtestek szolgáltak a fáraók felfedező és hódító háborúiban. A déli rokon és jó szomszéd több alkalommal menedéket nyújtott az idegenek által megszállt Egyiptomból menekülőknek, vagy a kegyvesztett száműzötteknek, a fáraók kolonizációja idején pedig az egyiptomiak nagy számban telepedtek le és integrálódtak Núbiában.
Elismerik vagy nem a délt csökönyösen lenéző eurocentristák, de megkönnyítette az integrációt, hogy ismerős kulturális közegbe kerültek, sokszor még jobb anyagi körülmények közé is. Hérodotosz írja, hogy mikor az egyiptomiak nem fizettek az Elephantinben állomásozó csapataiknak, azok egyszerűen átálltak az etióp hadseregbe azokban az időkben, mikor Etiópia egy fajta el doradoi hírnévnek örvendett.
Idővel az is bekövetkezett, hogy a kusita napatani uralkodók annektálták Dél-Egyiptomot (i.e. 750-ben), majd öt évvel később a delta vidékét is. Mivel ugyanakkor a történelem során mindig független Dél-Núbiát is kontrollálták, így a két ország történelme során a mindenkori legnagyobb egyesített egyiptomi államot hozták létre, amely száz évig virágzott és tartotta vissza a kis-ázsiai betolakodókat.
A középső kép Nefertitit ábrázolja. Süt róla afrikai származása. Egyébként különös hosszúkás feje volt ami nagyon hasonlít az istenekéhez.
Forrás: Kuliffay Hanna írása
