1938-ban, Tibet és Kína határán egy archeológusokból álló csapat, a BayanKara-Ula magas hegyére vezetett expedíciót, az ott levő barlangok járatainak, kereszteződéseinek részletes feltárásra. Izgalomba hozta őket, amikor a nehezen megközelíthető helyen csontvázakra bukkantak, melyek feltehetően emberi lénytől származtak, vézna testűek és nagy, túlfejlődött fejük volt. Először azt gondolták, hogy a barlangok lakóhelyül szolgáltak egy eddig ismeretlen emberszabású majom fajta számára. De mivel úgy tűnt, hogy a testeket a haláluk után eltemették, elvetették ezt a feltevést. Amíg tanulmányozták a csontvázakat, a csoport egyik tagja rábukkant egy nagy kerek kő korongra, mely a portól félig eltemetve állt a barlang padozatán. A korong úgy nézett ki, mint egy kőkori ’hanglemez’. A közepén volt egy lyuk, és körben finom spirálvonal, mely szorosan írt jelekben spirálisan folytatódott. Senki sem tudta megfejteni az üzenet értelmét. A korongot felcímkézték és irattározták más, erről a területről származó dolgok közé. 20 éven keresztül sok pekingi szakértő próbálkozott a korongon levő írás megfejtésével. Végül Dr. Tsum Um Nui törte fel a kódot, és kezdte megfejteni a "beszéló barázdákat". A Pekingi akadéma Pre-Historikus részlege megtiltotta, hogy publikálhassa a felfedezését. 1965-ben, még további 716 barázdált kőkorongot fedeztek fel ugyanazon barlangrendszerben. Kitaláltak egy történetet egy másik bolygóról származó idegenek ’űrszondájáról’, akik idejöttek a Baya-Kara-Ula hegység területére, és balesetet szenvedtek. Békés szándékukat nem tolmácsolták. Sokakat közülök a ’han’ törzs tagjai – akik a barlangok környékén éltek - megöltek vagy elfogtak. Ők magukat ’Dropának’ nevezik. Azt mondják, hogy a felhők közül jöttek le űrhajókon. Lezuhantak a távoli és megközelíthetetlen hegyekben, és nem volt lehetőségük az űrhajójukat újjáépíteni. A helyi legendák kicsi, vézna, sárga arcú emberkékről beszél, akik réges-régen a felhőkből szálltak alá. Hatalmas kidudorodó fejük és apró vézna testük volt. Olyan csúnyák voltak, hogy vadásztak rájuk és megölték őket. Ezek a legendák pedig nagyon hasonlatosak azokhoz a csontvázakhoz, amiket a barlangokban találtak. A barlangok falán az archeológusok primitív képeket fedeztek fel, a felkelő Napról, a Holdról, beazonosíthatatlan csillagokról, és magáról a Földről is, borsószemnyi pontokként egy vonal mentén ábrázolva. Ezek a barlangrajzok kb. 12 ezer évesek lehetnek. A barlang területe még mindig lakott, két barlang-lakó törzs által, ’han’oknak és ’dropá’knak hívják őket. Ezek a törzsek megjelenésük szerint különös kinézetűek. Törékenyek és kicsik, átlagos magasságuk 5 láb (1 láb= 30,48 cm) körül van. Sem a kínaiakra, sem a tibetiekre nem hasonlítanak. Oroszországban számos követ megvizsgáltak. A korongok általában nagyobb mennyiségű kobaltot és más fémes összetevőket tartalmaztak. Amikor egy speciális forgószerkezetre helyezték, a korongok szokatlan ritmusban vibráltak és zümmögtek, mintha elektromos töltés futott volna át rajtuk, mintha egy elektromos áramkör részei lettek volna.
A Dropa korongok üzenete:
Dr. Tsum Um Nui kezében érezve a győzelmet a korong sima, csiszolt felületét vizsgálta. "Mi lehet ez a korong?" - tűnődött magában. Ismerte a korong történetét, hogyan fedezte fel 1938-ban egy kínai régész a Himalája magasan fekvő barlangjában, hogy még 715 hasonló korong létezik; hogy mellettük különös, kicsi emberek eltemetett csontvázait találták; hogy mindegyik kőkorong felületén vékony spirálvonallal írt ismeretlen hieroglifák vannak.Azt is tudta, hogyan néz ki a korong, hogy milyen figyelemreméltó, és hogy 20 éve a Beijing egyetemen csak felcímkézték és elraktározták, mint egy expedíció által talált dolgot. Ezen időszak alatt már mások is megpróbálták megfejteni a különös írásjeleket, de sikertelenül. Talán most, 1962-ben majd ő megfejti. A professzor a korongról lelkiismeretesen papírra másolta a betűket. Az írás olyan kicsi volt, hogy tisztán csak nagyítóval tudta tanulmányozni. De a köveket legalább 12 ezer évesnek becsülték. A hieroglifák nagy részét nagyon bonyolult volt kibetűzni, illetve a természet erői is koptatták. Ahogy dolgozott a professzor, rengeteg kérdés merült fel benne. Ezek a primitív emberek hogyan tudták ilyen pontosan kidolgozni ezeket a köveket? Hogyan tudták belevésni ezeket a majdnem mikroszkópikus betűket? Kik lehettek ők és mi volt a céljuk ezzel a sok száz kőkoronggal? Dr. Tsum Um Nui elkezdte átmásolni a jeleket papírra és hozzákezdett az üzenet megfejtéséhez.Végül is elkezdett vele haladni. Egy szó kezdett nyilvánvalóvá válni, aztán egy másik is. Egy kifejezés elkezdett érthetővé válni, aztán egy egész mondat. Megfejtette a kódot. Felismerte, hogy a kövekre írt üzenetben az emberek dropáknak nevezik magukat. De ez az üzenet 12 ezer évvel kősőbb érthetetlen volt számára. Amit a Dropák a kőbe írtak, vajon kultúrájuk, mitológiájuk rész volt, vagy egy prehisztorikus vallási szertartás része? Amikor elkészült a fordítással, visszadőlt a karosszékébe, és nem hitt a szemének. A dropák története nem volt meglepően rövid. Vajon hogy reagálnak majd a kollégái? Mi lesz a világon a visszhang, igaznak gondolják-e ezt a történetet? A professzor leírta felfedezését és benyújtotta az egyetemnek publikálásra.Válaszuk gyors és határozott volt: a felfedezés nem publikálható. A Prehisztorikus Akadémia is gyorsan megtiltotta neki, hogy publikálja sőt, hogy akár beszéljen a munkájáról. Az akadémia elrendelte, hogy a világ nem tudhat a dropákról, és az ő végzetes utazásukról a Föld bolygóra. Dr. Tsum Um Nui felfedezéseit végül is nyilvánosságra hozták. Két évvel később publikálta ezzel a címmel: Űrhajók kőkorogokba vésett története, melyek 12 ezer éve érkeztek a Földre’ Néhány beszámoló szerint az akadémia megkönyörült és engedélyt adott a professzornak felfedezései publikálására, más forrás alapján a professzor maga publikálta a hivatalos tiltás ellenére. Bárhogy is történt, teóriája és fordítása a régészeti testületek gúnytárgya lett. A fordítás töredékes volt ahhoz, hogy értékes történelmi ténynek tartsák. Ez nem lehetett igaz. Megváltoztatott volna mindent, amit eddigi történetünkről és az emberiség világegyetemben betöltött helyéről tudtunk.Miről tesznek tanúbizonyságot ezek a kövek?
A Dropa-korongok történetet mesélnek nekünk egy távoli planétáról érkezett űrhajóról, mely lezuhant a Himalájában a Baian-Kara-Ula hegyekben. A dropák, az űrhajó utasai menedéket találtak a hegyek barlangjaiban. Békés szándékuk ellenére a Himalájában élő ham törzs, akik a szomszédos barlangokban éltek, félreértette és elkezdte vadászni az idegeneket. Sokakat meg is öltek közülük. A fordítás egy szakasza így szól: ’A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el napkelte előtt 10 alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak.’A kövek aztán azt beszélik el, hogy a dropák nem tudták megjavítani űrjárművüket, így nem tudtak visszatérni bolygójukra és itt maradtak a Földön. Amennyiben ez igaz, élnek-e még a leszármazottaik? Manapság, ezt a megközelíthetetlen területet két törzs lakja. És az a tény, hogy ők magukat dropáknak és hanoknak nevezik. Az antropológusok pedig nem tudták egyik törzset sem azonosítani semmilyen ismert fajhoz sem. Nem kínaiak és nem tibetiek. Mindkét törzs apró termetű, a felnőttek átlagos mérete 3 és 6 láb között van, testük súlya 38 és 52 font között. (1 kg = 2,2 font) Sárga bőrűek, vékony a testük, és aránytalanul nagy a fejük, ami megegyezik az 1938-ban a barlangokban talált csontvázak arányaival. Ritka a hajzatuk, és nagy a szemük, amik nem azonosak a ázsiai fajjal, de halvány kék a szemük szivárványhártyája. Feltehetően még van egy ősi kínai történet, mely megerősíti a dropák állításait. A történet összefügg a kicsi, gyenge, sárga bőrű emberkékről szóló mesével, akik a felhők közül érkeztek a Földre, és elbújtak mindenki elől csúnyaságuk miatt. Különös tulajdonStrange Properties: 1968-ban egy orosz természettudós, W. Saitsew felfigyelt a dropa kőkorongokra, aki újra kiadta Tsum Um Nui munkáját, és vizsgálatot folytatott a korongokon. A gránit kövek nagy koncentrációban tartalmaztak kobaltot és más fémeket – egy nagyon kemény fajta kőbe csakugyan nehéz lehetett egy egyszerű embernek belekarcolni valamit, különösen ha azok nagyon kicsi betűk. Amikor oszcillográfon tesztelték a kőkorongot, egy meglepő rezgésű ritmust rögzítettek, ami – ahogy a tudós mondta – egy elektromos töltés vagy elektromos vezetőként működött.Bármi legyen is az igazi természete, eredete, vagy jelentése, a Dropa kövek egy szövevényes kirakósjátékot jelentenek a régészek és antropológusok számára. Mi az igazság? Honnan származnak a Dropa látogatók? Egy távoli bolygóról? Vagy történetük egy primitív kultúra kitalált mitológiája? Ha ez utóbbi igaz, akkor csak eggyel több ilyen mítoszt ismertünk meg, mely ősi kultúrák földre érkezését idegen lényekhez köti. Amennyiben a korábbi az igaz, akkor a Dropa kövek bizonyíthatják az első lejegyzett idegen civilizáció látogatását földünkre. De a Dropa kövek továbbra is megmagyarázhatatlan dolognak bizonyulnak.
