Időröl időre felröppen a hír : elképzelhető, hogy létezhet valamilyen formában élet a Marson! Sajnos amíg az ember saját szemével nem látja, addig csak a szondák által készített képek elemzésére vagyunk utalva. Ezek így soha nem lesznek perdöntőek az élet kutatása szempontjából. De addig is születnek elméletek amelyeket vagy elfogad vagy cáfol a tudományunk. Íme egy lehetséges magyarázat az időröl-időre felbukkanó rejtélyes foltokról.
Sötét dűnefoltok, titokzatos romokra emlékeztető alakzat a Mars déli pólusa közelében – nem hivatalosan Inka Városnak nevezik. Időről időre, amint beköszönt a Marson a tavasz, rejtélyes foltok jelennek meg a hóval-jéggel fedett sötét dűnék oldalán. Előbb elmosódott szürke foltok tűnnek föl a fehér jégen, majd megsötétülnek, halványszürke gyűrű veszi őket körül. Egy marsi év elteltével a foltok több helyütt újra előtűnnek – s szinte ugyanott. Egyes foltokból vékony, akár több száz méter hosszú csurgások erednek a dűne meredek oldalán.
Az Inka Városon kívül főleg a Mars déli sarkvidéke közelében találni ilyen, évszakokkal változó-visszatérő sötét dűnefoltokat; a méretük pár tucat és néhány száz méter között változik. Az is érdekes, hogy (a jég felszínén látszó barázdák alapján) a foltok sötétedése alulról, a talaj felől kezdődhet, s addig tart, míg elő nem tűnik a dűne sötét felszíne. A világos hó és jég még több hónapig megmarad a dűnefoltok körül.
Egyik magyarázatuk szerint a foltok többé-kevésbé bonyolult vegyi, szublimációs jelenségeknek köszönhetik a létüket. Más kutatók viszont úgy vélik, hogy a jégben kürtők alakulnak ki, melyekből szén-dioxid tör elő.
Sok száz felvétel és több ezer dűnefolt átvizsgálása után Horváth András űrkutató-csillagász megmutatta a képeket Gánti Tibor elméleti biológus professzornak, aki úgy vélte, hogy a foltok akár biológiai eredetûek lehetnek, sőt kidolgozott egy magyarázatot is. Feltevésük szerint a dűnefoltok a folyékony víz megjelenésére vezethetők vissza, a foltokból pedig víz szivároghat lefelé a lejtőn a jég alatt. A vízjég a talaj mentén olvadhat meg – a napfény és a feltételezett marsi organizmusok hatására. Hogy ezek milyenek, még rejtély, de a fejlődés alacsonyabb fokán lévő, fotoszintetizáló rendszerek lehetnek.
A foltok biológiai eredetéről ma komoly vita van kibontakozóban, bár sokan inkább a geofizikai-kémiai magyarázatokat részesítik előnyben. A végső választ az újabb űrszondák képei és mérései adhatják meg. A magyar marskutatók – az ESA támogatásával – addig is folytatják a sötét dűnefoltok vizsgálatát.
Az Antarktisz száraz völgyeiben zárt ökoszisztémában élő baktériumkonzorciumokra leltek, három méter mélyen a jég alatt. „A jég közepén húzódó porréteget és a fotoszintetizáló baktériumokat fölmelegíti a Nap, így zárt vízlencsék keletkeznek a jégben. Olyasformák lehetnek itt az életfeltételek, mint a marsi jég alatt” – mondja Szathmáry Eörs, az elte és a Collegium Budapest tanára. A magyar kutatók feltevése: míg nem süt a Nap, a marsbéli organizmusok beszáradt, fagyott állapotban próbálják túlélni a vízjég mélyén a számukra kedvezőtlen időszakot. Tavasszal elnyelik a jégen áthatoló napfényt, s a vízjeget megolvasztva folytathatják élettevékenységüket.
Forrás:http://www.geographic.hu
